۞4.rész۞

-Jade szólalj már meg Istenem!!! Mi történt a szüleimmel?!-Ordítottam.

Már a sírás kerülgetett. A legrosszabbra készültem. 

-Lezuhantak...

-Mi?-Kérdeztem és a földre rogytam.

Elvesztettem őket is... Árva lettem... Nincs kit szeressek.... Minek élnem?

Óriásit sóhajtottam és a sírást leküzdve mentem a szobámba. Lerogytam az ágyra és a fejemet fogva meredtem magam elé.

-Mondd engem miért nem ölsz meg? Mondd engem miért hagysz így élni? 

A gondolataimmal próbáltam válaszolgatni a saját kérdéseimre. Felkeltem és a rég elfeledett dobozom felé indultam ami a szekrényem legmélyén volt. Elővettem és kinyitottam. A jó öreg pengém volt benne. Kivettem és az alkaromhoz emeltem. Hirtelen berontott valaki az ajtón.

-MIT CSINÁLSZ TE IDIÓTA?-Ordította egy ismerős hang.

Felnéztem a rongyosra sírt szemeimmel és megpillantottam Clementet.

Nem tudtam válaszolni csak felkeltem és amilyen szorosan csak tudtam átöleltem. Kiengedtem a könnyeim.

-Na nyugi... Mi történt?-Fürkészett aggódva.

-Árva vagyok.....

Hirtelen éreztem Őt is sokkolta a hír.

-*Sóhaj* Menjünk mert elkésünk..-Mondtam felemelve a fejem Clement válláról.

Elengedett és csak egy bólintással jelezte, hogy egyet ért.

Így hát kicsoszogtam a szobámból és Clementtel együtt leindultam a lépcsőkön. Leérve a 4-ről Tori indult meg felém.

-Na végre.-Ugrott a nyakamba.

Lefele megbeszéltük Clementtel, hogy nem szólunk a többieknek a szüleim haláláról így erőltettem egy halvány mosolyt az arcomra és visszaöleltem.
Köszöntem a többieknek és elindultunk. A parkon keresztül mentünk. Útba esett a temető de direkt szóltam a többieknek, hogy ne menjünk be. Ők csak meglepve bólintottak és ejtették a témát. Tovább sétáltunk és amíg a többiek elbeszélgettek észre se vették, hogy én meg sem szólalok. Csendben sétálgattam mellettük. A suliig. Mert a kapunál ott állt Ő. Igen Ő. Aki egyszerűen... Nem is tudom. Olyan tökéletes volt. Még nem éreztem ilyet... Amint megpillantottam hevesebben kezdett dobogni a szívem és sűrűbben vettem a levegőt. Ezt Tori érzékelte és miután jelezte a fiúknak, hogy ne merészeljenek minket követni behúzott egy csendes sarokba.
-Ez meg mi volt.-Érdeklődött felvont szemöldökkel.
-Nem tudom.. Amikor megláttam... Nem éreztem még ilyet..-Hebegtem.
-Milyet? He? Mi a fene bajod van neked?
-Nem tudom.-Temettem a kezembe az arcom.
-Csak nem... Jézus te szerelmes vagy.-Csillant fel a szeme.
-PSZT!
-*suttog* rendben. Na még is kibe?
Na itt elmeséltem neki, hogy mit is érzek az iránt a fiú iránt aki ott állt a kapuban.
-Anyukámék büszkék lennének rám...-Mondtam szipogva.
-Miért? Most nem lehetnek azok?
-De de igen.....-Hebegtem.
Nem akartam még mindig említeni a szüleim halálát. Így jobb, hogy nem tudnak róla...
Szóval bementünk az épületbe és a termünk felé igyekeztünk. Amikor beértünk a helyünkre siettünk mert már 7:56 volt. Az az 4 perc és becsöngettek. Az ofőnk percre pontosan lépett be a terembe, ledobta az asztalra a nyelvtan cuccát és már is elkezdett diktálni nekünk egy helyesírási felmérőt. Még ilyet. 2. napom doga? Pfff
Egész órán írtunk. Speciel a nagy lapos füzetemből 3 teljes oldal betelt. Éljen a magyar.
A szünetbe lementünk a büfébe, néhány gyerektől kértünk (ha úgy jobban tetszik parancsoltuk) hogy adjon pénzt. Az alsóbb osztályokból mindenki adott. Fejenként gyűjtöttünk 31 $-t. Tök jó volt amíg. Na amíg meg nem jelent az a bizonyos fiú. Amikor érzékeltem a tekintetét magamon odakaptam a fejem és rámosolyogtam. Igen ez még oké lett volna ha egyedül vagyok vele. De így hogy a barátaim is ott volták... Hát hogy is mondjam kicsit ciki volt...
A következő 6 óra viszonylag gyorsan eltelt. Összecuccoltunk és indultunk is de újra megpillantottam őt. Szóval előre küldtem a többieket én meg odamentem a bizonyos fiúhoz.
-Szia.-Mondtam.
-Szia.
-Új vagy itt? Még nem láttalak.
-Igen ma kezdtem. Te mióta vagy itt?
-9.
-Értem.
-Amúgy hogy hívnak?
-Gavin. Gavin Luis.-Hadarta.
-És Gavin Luis merre laksz?
-Nem messze a sulitól.. Jut eszembe. Neked mi is a neved?
-Lucy Hands.
-Király. Nos Lucy Hands van kedved elmenni valahova meginni valamit.
Ha magamtól választhattam volna egy hatalmas igent mondtam volna. De csak, hogy ezt nem tudhatta meg senki. Szóval értitek..
-Sajnálom de nem jó ma.
-Hát jó.-Mondta és láttam, hogy elszomorodik.-Akkor holnap?-Csillant fel újra a szeme..
-Megfelel.
Még egy kicsit beszélgettünk, és sok minden kiderült róla. Eddig egy bentlakásos iskolába tanult. Eddig oké. De kiderült róla, hogy kitűnő tanuló és tavaly 10 ismétlem 10 igazgatói dicsérettel zárta a tanévet. Na igen. Onnan látszik, hogy valami történik velem, hogy nem strébereztem le és nem hagytam ott azzal a mondatattal, hogy "pápá nyomorék". Na ez nagyon furcsa.
-Na viszont mennem kell. Szia.-Köszöntem el óriási mosollyal az arcomon.
Kisiettem a többiekhez. Nem kérdezősködtek csak elindultunk. Kivételesen most nem velük mentem csak a temetőig. Úgy döntöttem bemegyek és kicsit kiszellőztetem a fejem. Megkerestem a húgom sírját és az előtte lévő kis padra leültem.
-Vigyázol rám? Védesz engem? Jó döntéseket hozom?-Motyogtam magam elé.
Hirtelen mintha valaki mondta volna az "igen" szót. Lehet csak képzelődtem de ez a kis szócska erőt adott az élethez. Aha azért mert nem tudtam mi következik másnap.
Hazasétáltam egyedül és felsiettem a lépcsőn. Acacia volt csak otthon. Köszöntem neki majd bementem a szobámba és magamra zártam az ajtót. Átöltöztem és magamra húztam a takaróm. Az ölembe vettem a gépem és elkezdtem facezni. Megnéztem miket postolgattak a barátaim manapság. Rögtön Tori képe villant be a monitorra.

Vickiii Blanchard
52 perce
**Kell már a sorstól egy jó nagy pofon**

173 like 51 comment

Szóval végig néztem a barátaim képeit és utána rákerestem facen Gavinre. Rögtön kidobta ezért be is jelöltem. Még a profilját is likeoltam. Ráírtam. Vártam a választ... Nem jött. 10 óra fele úgy döntöttem lerakom a gépet és nézek valamit. Aha. Ez volt a terv. De aztán a film 1. felénél bealudtam.

*Folytatom*

▀▄3. rész▄▀

"Live me out with the waste, this is not what I do"
Szólt a telefonomból a megszokott dal. Kinyomtam az ébresztőt és visszadőltem az ágyba. Nem hunytam le a szemem csak pihentem. 6:30 körül viszont azzal az elhatározással, hogy ideje felkelni nehézkesen kikászálódtam az ágyamból. Beköltöztem a fürdőbe és kivételesen nem csináltam semmit a hajammal csak kiengedtem (na meg persze megfésültem). Megmostam a fogam és szokásomhoz híven leültem a tükör elé.
Belemosolyogtam.
-Sokkal jobb.-Mondtam halkan.-Tükröm tükröm.... mondd meg nékem... sok időm van még az életben?
Nem jött a válasz. Hogy is jött volna. De így jobb. A sorsra bízom magam...
Felálltam és kicsoszogtam a fürdőből. A szekrényem elé állva tanácstalanul bámultam a ruháim. Végül egy lengébb fekete fölsőt, egy szürke cicagatyát és egy fekete cipőt vettem fel.
Átmentem a konyhába ahol már Jade tevékenykedett,  Aci meg az asztalnál reggelizett.
-Jó reggelt.-Mosolyogtam rá Acira.
-Neked is.-Köszönt vissza teli szájjal.
-Egyél buksi.-Nevettem és megborzoltam a haját.
A polcokhoz lépve elővettem egy tálat. Leraktam a pultra és előkerestem a pirítósnak való kenyeret. Bedobtam a pirítóba és felültem a pultra. Jade egy olyan pillantást ajándékozott nekem aminek az üzenete egyszerű volt: "Szállj le onnan vagy én szedlek le"
Én erre csak megvontam a vállam és kacsintottam egyet. Halványan elmosolyodott Jade is és folytatta amit éppen csinált. Az az csinálta a kajám amit a suliba viszek. Leültem az asztalhoz a pirítóssal együtt és elkezdtem enni. Amint befejeztem felálltam és bementem a szobámba. Felkaptam a táskám és beledobtam a telóm. Időközben rájöttem, hogy valamit kéne kezdeni a fejemmel így hát újra bementem a fürdőbe és előszedtem a tusomat. Egy számomra visszafogottabb sminket készítettem el. Ami annyit tesz, hogy tusvonal, spirál és egy pirosas rúzs. Ez nálam az alapja általában a sminknek nem a kész smink. Na a lényeg, hogy ma csak ennyit kentem fel magamra. Frissen és mosolyogva léptem ki a fürdőből.
-Manapság túl sokat mosolygok.-Mondtam magamban és csak megrántottam a vállam. Sóhajtottam egy hatalmasat és sokkal magabiztosabb mosollyal léptem ki a szobámból. Az ajtó felé lépkedve Jade-t láttam meg aki könnyes szemekkel állt előttem és már az összeomlás határán volt. Hirtelen lehervadt a mosoly az arcomról és odalépve hozzá szorosan átöleltem és csak annyit súgtam neki, hogy minden rendben lesz.
-Nem lesz minden rendben...-Szipogott.
-Miért mi történt?
-A szüleid....-Kezdte és újra erősen könnyezett.
-Mi van a szüleimmel?!-Kérdeztem és hatalmas félelem rajzolódott ki az arcomon....

*Folytatom*

♣2.rész♣

2. rész.
Az osztályterembe belépve egyszerűen lehervadt a mosoly az arcomról. Amennyire félnek tőlünk a folyosón annyira szarnak le minket az osztálytársaink. Igen. Mivel nem csak Tori és én vagyunk az osztályba lányok, hanem a szöszi és a sötét barna is akik körül általában a felsőbb osztályos fiúk ugrálnak ezért az osztályba nem igazán van rangunk. Ez nem azt jelenti, hogy a strébereket nem tudjuk megijeszteni egy egyszerű "bu"-val, de az nem igazán dicsőség inkább már ciki. Amíg mi ki nem állhatjuk a szöszit és a csicskáját addig a fiúk ha mi nem érünk rá azokkal a fiúkkal lógnak aki egyfolytában Fani és Emi talpát nyalják. Nos ilyen az élet. Kegyetlen...
Leültünk a megszokott helyünkre ami egy már összetolt padot jelentett, hiszen direkt megkértük (utasítottuk) a takarítónőt , hogy tolja össze a padokat a számunkra. Össze is tolta ezért nekünk csak el kellet foglalni. Le is ültünk én a fal mellé mellém Tori mellette ült az asztalhoz húzott széken David, David mellet Jorge és velem szemben Clement. Általában mindenhol így ülünk...
Na de ennyit az ülésről jöjjön a téma.
Szóval leültünk. Victoria és én elővettük a telefonunkat és felnéztünk facera. A fiúk a táblára firkáltak mit tudom én mit. Hirtelen érzékeltem valaki az asztalunk mellet. Felnéztem és még is ki más lett volna mint Fani.
-Halikaa. Fel kelnétek az asztalunktól?-Nyávogta az eddig radiátor mellet ülő csitri.
-Nem sorry huzzá' vissza a meleg tanyára édeském.-Nyávogta Tori aki csak azért tette ezt hogy utánozza Missz Picsát.
-Hehehe.-Nevetgélt.-Mindig megnevettetek. Na tűnés innen.-Váltott komolyra ami valljuk be tőle elég fura.
Na erre már én is felháborodtam. Felálltam az asztaltól és a nálam vagy 5 centivel kisebb Emike elé álltam.
-Na ide figyelj. Húzz innen mielőtt én rugdoslak vissza anyádba.-Pofáztam figyelve arra hogy véletlen se sírjam el magam.
-Kuss vagy fuss.-Feleselt vissza mint egy 5 éves.
-Na jó ez tőled is szánalmas volt.-Röhögtünk fel egyszerre Torival.-Na menj innen.
-Nem. Ez a mi helyünk.-Fröcsögött tovább.
-Na mi van lányok Missz Picsa megint itt keveri a szart?-Jött oda időközben Clement is.
Tudni illik Emikének bejön Clement. Ha ő oltja le vagy picsázza le általában elfut és elbőgi a rikító sminkjét.
-Ne Clemi. Megint.... Azt hittem végre jók vagyunk.
Mondtam. Mindig ez van.
Hirtelen belépett a tanár és egy perc alatt rendet teremtett. Mivel már megszokta az ülésrendünket nem szólt érte csak lepakolta a cuccát a tanári asztalra és a maga komoly arcával ránk nézett.
-Remélem jól kipihentétek magatokat. Elhihetitek nekem nem lesz egy könnyű évünk.
Első órán elolvasta újra a házirendet és tájékoztatott minket az új szabályokról és a még készülőben lévő tanulmányi kirándulásunkról. Gyorsan eltelt a második óra is. Harmadik órán át kellett venni az ünneplő ruhánkat (ami az én esetembe csak egy fekete szoknya és egy fekete póló volt) és át kellett vonulni a tortaterembe. Felültünk a lelátóra és végighallgattuk a diri unalmas beszédét aminek a lényege az volt, hogy ne csináljunk semmi rosszat bla bla bla. Mikor végzett mindenki visszament a saját termébe és a következő két órán megkapta a szükséges tankönyveket. Miután ez a kiosztás is befejeződött elmentünk ebédelni. Krumplifőzelék és fasírt volt. Ez még nálam az elfogadható kajákhoz tartozik, de akkor sem rajongok érte...
1 környékén lehetett hazamenni. Mi rögtön elindultunk és a házam felé vettük az irányt. Út közben néhányszor szóba került a húgom meg a temető de nem igazán foglalkoztam vele. A lépcsőházunk előtt elköszöntünk egymástól, csak Tori jött fel hozzánk. Kinyitottam az ajtót és meglepve érzékeltem Jade karját a vállamon. Szorosan átölelt és olyan érzésem volt mintha nem akarna elengedni.
-Csókolom Jade néni.-Köszönt illedelmesen Tori is.
-Ha még egyszer le nénizel teleszel a vacsora.-Mondta és Tori elé lépve őt is átölelte.
Átvonultunk a szobámba és lehuppantunk az ágyamra. Bekapcsoltam a tévém. Meglepve figyeltük az éppen induló vetélkedős műsort. Egy idő után egészen megkedveltük és mivel maraton volt 2 órán keresztül ezt néztük.
6 környékén átvonultunk a konyhába és az asztalnál foglaltunk helyet. Jade lasagne-t csinált. Én speciel imádom. Ez a legnagyobb kedvencem.
-Aci?-Kérdeztem mosolyt erőltetve a fejemre.
-Még suliban.-Sóhajtott Jade.
Aci az az Acacia Rowman Jade 13 éves lánya. Jóba vagyok vele, de nem igazán érti meg, hogy Lisa helyét nem veheti át. Még mindig úgy vagyok vele, hogy nem szólok neki semmi bunkót de azért érzékeltetem vele, hogy nem vagyunk testvérek.
Szóval általában ha Jade jön Aci is. Így volt ez most is. 7-kor végeztünk mert segítettünk elmosogatni és beindítani a mosógépet is (ruháknak). Ami addig bent volt a gépbe kiteregettük amíg Jade felmosott. Hirtelen Aci csöngetett aki azért most ért haza mert délutános.(ami annyit tesz, hogy 12-kor kezdődik neki a suli és 6-7 körül ér véget) Kinyitottam neki az ajtót és mosolyogva köszöntem neki.
-Szia.
-Haliiiii.-Visított és a nyakamba ugrott...........
8 környékén Tori is haza ment, én meg beköltöztem a szobámba. Letusoltam megmostam a fogam és fel copfoztam a hajam, majd átvettem a pizsim. Bekuporodtam az ágyamba és a laptopom az ölembe vettem. Meg néztem még a közösségi oldalaim majd irogattam még egy kicsit Clementtel majd leraktam a gépet és lefeküdtem aludni. Nehézkesen leszorítottam a szemem és végül elnyomott az álom...

*Folyatom*

◘Osztálytársak◘

                                                                   Emilie Carter
                                                                   Kor: 16 és fél

                                                            Tifany Holl
                                                               Kor: 17

                                                                  Dake Manny
                                                                 Kor: 16 és fél

                                                                    Eric Newse
                                                                      Kor: 17

Criss Clouw
Kor: 18

                                                        
                                                              Vanessa Cameron
                                                                      Kor: 17
                                                      



       

                                                              France Diaz
                                                                 Kor: 18

◑1. rész◐

1. rész
"Give my gun away when it's loaded"
Szólt 6:30-kor az ébresztőm.
Nos igen. Suli kezdés. Mindenkinek nehéz, de az én elcseszett életemmel egyenesen botrányos. Valahogy nem érzem magam boldognak mióta a húgom 9 évesen meghalt. Ő volt a mindenem. Iszonyat sokat jelentett nekem. Mindent vele csináltam. Szerettem vele aludni. Esténként mindig én meséltem neki. Azt hittük elválaszthatatlanok vagyunk. Aztán nem sok idő múlva erre a sors keményen rácáfolt. Elvette tőlem azt az embert akit legjobban szerettem, vele együtt a mosolyt az arcomról. Azóta nem mosolygok igazán, nem nevetek és nem vagyok boldog. A családi eseményekből többnyire kimaradok. Egyetlen örömömet a barátaimban találom. Na meg persze az utcánkban lakó fekete kóbor kutyából szedem az erőm. Egyedül ő tud megnevettetni és vele tudom egy kicsit elengedni magam.
Kicsit eltértem a témától.
Szóval reggel nehézkesen kikeltem az ágyból és kicsoszogtam a fürdőbe. Nem egy nagy durranás a házunk. Igazából van nekem egy szobám, van egy fürdő egy nappali egy fürdő és egy dolgozó szoba mi régen a húgom szobája volt...
Mivel elég korán keltem kivasaltam az amúgy sem vészesen hullámos hajam. Megmostam a fogam és leültem a tükröm elé. Sok időt szoktam tölteni a fürdőmbe, de még többet a padláson. Naponta felmegyek és megnézem a régi képeket. A legtöbb a húgom halála előtt készült úgy 1 éve (Van olyan ami akkor készült amikor még egészen kicsik voltunk) .Engem vert meg a sors, hogy egy 9 éves kislányt el kellet vennie tőlem.... Szóval ma reggel sem volt máshogy. A tükör előtt ültem és magammal beszélgettem.
-Tükröm tükröm... Mondd meg nékem.... Mikor találom meg végre a halálhoz vezető utat?-Motyogtam.
Elidőztem a fürdőben. 6:50-kor léptem ki a füstös sminkemben és a vöröses lilás számmal. Sóhajtottam egy hatalmasat és átmentem a konyhába. A hűtőn találtam egy cetlit amire a következő volt írva:
"Elmentünk. 2 hét múlva jövünk. Délután jön Jade és Ő lesz veled amíg mi nem vagyunk itt. Már hajnalban indult a repülő és nem volt szívünk felkelteni.
Puszi: Anyu és Apu"
A lapot nézve álltam a konyhába. Egy idő után visszatettem a hűtőre és az asztalra kikészített ebédes dobozommal (ami még a húgomé volt ezért volt rajta egy aranyos katica.) léptem ki a bejárati ajtón. Bezártam magam után kétszer is majd lassú léptekkel indultam lefele a 4-ről. A ház előtt Tori (Victoria) várt a telefonját nyomkodva. Amikor észrevette, hogy leértem odarohant hozzám és átölelt.
-Hiányoztál.-Mondta.
-Te is.-Erőltettem mosolyt az arcomra.
Tudni illik egész nyáron a besötétített szobámba voltam és próbáltam feldolgozni a húgom halálát. Egyszer mozdultam ki a lakásból amikor ugyan is a nagyiékhoz kellett mennünk. Amúgy ott is ugyan azt csináltam mint itthon. Bevallom hiányoztak már a barátaim.
-De jó boldognak látni téged.-Szólalt meg a háttérből Clement.
-Úr isten te is itt vagy?-Mondtam és a nyakába ugrottam.
-Ezer éve nem voltál ilyen.-Biccentett egy fának dőlve David.
-Te is hiányoztál.-Léptem oda hozzá és őt is szorosan átöleltem.
-Én kimaradok?-Kérdezte hatalmas vigyorral a száján Jorge.
-Soha.-Mondtam őszinte mosollyal az arcomon és őt is átöleltem.
A hosszas "köszöntés" után elindultunk a suliba. A parkon keresztül mentünk. Mivel még mindig mániám úgy mond köszönni reggelente a húgomnak benéztünk a temetőbe. A többiek a kapuba megvártak amíg én megkerestem a sírt és leborultam mellé.
-Jó reggelt.-Motyogtam.-Hiányzol. Nem sokára megyek hozzád.
Ránéztem a feliratra amire változatlanul ez volt írva:
"Ne siess megvárlak"
Nos ezt a húgom mondta mondta mindig amikor suliba vittem...
Miután az önsajnálatomnak véget vetettem felkeltem és újult erővel léptem ki a kapun ahol a barátaim vártak.
-Mehetünk?-Kérdeztem mosolyogva.
-Persze.-Mondta Tori.
El indultunk most már célirányosan a suliba...
Megtorpantunk a bejáratnál és mindenki felnézett az égre...
-Jövünk új kalandok.-Kezdtem.
-Jövünk új öröm.-Szólalt meg Tori is.
-Jövünk új tanév.-Mondta David.
-Jövünk új kezdet.-Sóhajtott Clement is.
-Jövünk új élet.-Zárta a sort Jorge.
Egymás mellet mentünk be az épületbe. Az érkezésünkre mindenki reagált és szorosan a kék szekrényekhez nyomulva állt. Szép csendben végig vonultunk az iskolán majd beléptünk a terembe.

*Folytatom*

✟A bandatagok✟

David Morgan
Kor: 18
Egyéb: ne szólj hozzám!
Jel mondat: "Ha tovább pofázol kiverem a fogad"

Clement Handerson
Kor: 18
Egyéb: Szeretek focizni.
Jel mondat: "Van cigid?"

Jorge Miller
Kor: 17
Egyéb: Szeretem a banánt
Jel mondtad: "Ne érj a barátaimhoz"

Victoria Blanchard
Kor: 17
Egyéb: Nem igazán vagyok barátkozós tipus. 
Jel mondat: "Biztos ki akarsz kezdeni velem?"

Lucy Hands
Kor: 17
Egyéb: Ne mondd meg mit csináljak, mert nem jó fogatlanul élni!
Jel mondat: "Az élet nem az én műfajom"